Városjáték
City Theatre

Stano Filko & Alex Mlynárčik, Sanja Iveković, Július Koller, KwieKulik, Maurer Dóra, Mladen Stilinović

szeptember 29 ‑ október 27
Keddtől péntekig 14 ‑ 18 óráig
Tuesday ‑ Friday 2 ‑ 6pm

 

——–

SCROLL DOWN FOR THE ENGLISH VERSION

——–

 

Városjáték

A szocialista ember a hétköznapokban dolgozik, kikapcsolódik és pihen – tudható a munkásmozgalmi szlogenből. A hétvégén kicsit többet pihen. Ünnepnapokon vidám, bár tudja, a nagy cél még sok munkát követel, mégis örül, hogy részese lehet a szocializmus közös építésének. Hétközben munkába jár és ügyes-bajos dolgait intézi. Büszkén áll a hivatali sorban, ahogyan az ünnepi felvonulásokon is büszkén menetel, munkája értelmének biztos tudatában. A város tereit rendeltetésszerűen használja: az utcán csak közlekedik, a padra ül le és nem az aszfalton terpeszkedik, ahol sört mérnek, ott sört iszik, de mértékkel, és a legfontosabb, hogy messziről kerüli a botrányt. Minden a forgatókönyv szerint megy – elviekben. A művészek is ebben az ideális városi díszletben munkálkodnak, amely mögött lassan mállik szét a szocializmus építménye. Ők éppen erre, a kulisszák mögötti világra mutatnak rá. Nem kerülik a botrányt, mivel a botrány az igazságra vonatkozik, az igazság pedig botrányos.

A hatvanas és hetvenes évek neoavantgárd művészete radikálisan kiterjesztette a művészeti megnyilvánulások lehetőségeit. A művészek úgy gondolták, hogy a hagyományos képzőművészeti formák alkalmatlanná váltak a szocialista diktatúra által meghatározott nyelv és a mindennapok mögötti valóság megragadására. A köztéri akciók során kritikailag viszonyultak a társadalmi normákhoz, és ezt a reflexív gondolkodásmódot terjesztették ki az élet minden területére.

A kiállítás a régió művészeinek pozícióin keresztül hoz példákat a neoavantgárd köztéri akciók irányaira és lehetőségeire. Az egymástól sétatávolságra lévő helyszíneken megjelennek a hivatalos felvonulásokra adott válaszok: a városi intervenciók, performanszok, és a spontán szervezett közösségi, művészeti események dokumentációi, ezek mellett pedig a politikai megszorítások miatt visszafogottabb, szinte láthatatlan városi minimálakciók, akciófotók.

A kiállítás további helyszínei:
Csendes Társ (Magyar u. 18.)
Kisterem (Képíró utca 5)
Trapéz (Henszlmann Imre utca 3.)

kurátor: Szörényi Péter
kurátorasszisztens: Popovics Viktória

támogatók: Cseh Centrum, Erste Stiftung, Linea Collection

A kiállítás a Csendes Társ, a Kisterem Galéria, a Trapéz Galéria és a Vintage Galéria együttműködésében valósult meg az OFF-Biennálé Budapest 2017 keretein belül.

—————

City Theatre

On weekdays, the socialist man works, unwinds, and relaxes—as labor movement slogans tell us. During weekends, they relax a bit more. On holidays, they are happy, albeit knowing that the grand objective still demands lots of work; yet they are delighted to be part of the collective construction of Socialism. During the week, they go to work and deal with mundane issues; they stand in queues just as proudly as they march in parades, fully aware of the purpose of their work. They use public spaces according to their intended function; on the streets they commute, they sit on benches instead of sprawling on the asphalt, they drink beer (with limits) where beer is sold, and most importantly, they avoid scandals. Everything follows the script—in theory. Also working in this ideal city setting—behind which Socialism’s construction slowly decomposes—are artists. It is this very behind-the-scene reality that they point out. They do not avoid scandals, as scandals refer to the truth, and the truth is scandalous.

The neo-avant-garde art of the 1960s and the 1970s broadened the possibilities of artistic expression radically. Artists considered traditional approaches unfit for capturing the reality behind the language and the daily life defined by the Socialist dictatorship. Through public art actions, they addressed social norms in a critical way, also extending this reflective thinking to life in general.

Through the positions of artists from the region, the exhibition introduces examples of the directions and the possibilities of neo-avant-garde public art. Documentations of the reactions to official marches, like urban interventions, performances, and spontaneous social and artistic events, are put on display in venues within walking distance of each other; the exhibition also includes action photos and urban minimal actions that were more modest, nearly invisible, owing to political austerity.

The following venues of the exhibition:
Csendes Társ (Magyar u. 18.)
Kisterem (Képíró utca 5)
Trapéz (Henszlmann Imre utca 3.)

curator: Péter Szörényi
assistant curator: Viktória Popovics

Supported by: Cseh Centrum, Erste Stiftung, Linea Collection

The exhibition is a coproduction of Csendes Társ, Kisterem Gallery, Trapéz Gallery, Vintage Galéria as a part of OFF-Biennale Budapest 2017.

—————

Sanja Iveković

Trokut / Triangle, 1979

© Kontakt. The Art Collection of Erste Group and ERSTE Foundation