Fridvalszki Márk: Uforia

2024 április 2 – május 10

Fridvalszki Márk első Vintage-beli kiállításának címe a brit ellenkultúra egyik központjaként működő UFO Club 1967-es összművészeti fesztiváljának nevét emeli át utazó utópiaként a jelenbe. A Fridvalszki újabb műveit is meghatározó UFO-metafora ezekben az években képes volt magába sűríteni az egész ellenkulturális korszellemet: a ’68 körüli társadalmi, művészeti és technológiai forradalmak jelentette radikális változások és alternatív életmódok „vonzó idegenségét”, a pszichedéliák vagy épp a keleti spiritualitás által megnyíló tudati dimenziókat, az UFO Clubban induló Pink Floyd űrrockját és Herbie Hancock, Miles Davis vagy Sun Ra futurista dzsesszét, illetve a holdraszállás nyomán kitáguló sci-fi fantáziákat Tarkovszkij Solarisától Kubrick Űrodüsszeiájáig.

Ahogy az Űrodüsszeiában, Fridvalszki táblaképein az UFO-dimenzió ezúttal szintén űrfekete absztrakció formájában feszíti szét az archív képanyagból felépülő kollázs-kompozíciókat, a temporális és térbeli kereteket kitágító kozmikus horizontként és szökésvonalként, a téridőt meghajlító negyedik dimenzióként, amely Duchamp és Picasso révén a kezdetektől az avantgárd szellemiség létmódja. A műveket meghatározó kollázselv, a különféle forrásokból származó szöveges és képi elemek egységes jelenlétbe és jelentésbe rendezése maga is egy negyedik dimenzió perspektíváját testesíti meg, megidézve azt, ahogy az 1976-os Földre pottyant férfiben a David Bowie által játszott földönkívüli egyszerre nézi tizenkét tévé különböző műsorát.

Az elmúlt években készült műveket ellepő ellipszis-, kör- és gömbmotívumok annyiban szintén UFO-metaforák, amennyiben az UFO pedig metaforája egyfelől egy kulturális ideálnak, az avantgárd-modernista experimentális kultúra demokratikus közkultúrává tételére törekvő populáris modernizmusnak, másfelől egy politikai ideálnak, a kapitalista globalizmus baloldali-progresszív alternatívájaként is megközelíthető planetarizmusnak. Fridvalszki itt látható műveinek szöveges és képi referenciái mind e két, egymással szorosan összefüggő ideálhoz kapcsolódnak, ahogy a kör- és gömbmotívumok is végiggyűrűznek a képregény miniatűr raszterpontjaitól a kozmikus léptékű bolygókig, a „népszerű absztrakciót” megtestesítő könyv- és albumborítóktól David Bowman pszichedelikus absztrakciónak kitett szempárjain át egészen a berlini Fernsehturm glóbuszpárjáig. Mindezzel Fridvalszki alkotói íve is körbeér: az Uforia úgy képezi „jövő-archeológai” programjának következő állomását, hogy egyúttal vissza is tér a 2018-as fordulata előtt készült munkák egyes esztétikai és tartalmi elemeihez, visszanyúlva egészen a legkorábbi, mintegy tizenöt éve készített műveinek körkompozíciókat, kozmikus víziókat, technológiai idegenséget és idegen technológiákat is tartalmazó motívumkészletéig.

Zemlényi-Kovács Barnabás

Fridvalszki Márk (1981, Budapest) Berlinben élő és alkotó képzőművész, a Bécsi Iparművészeti Egyetemen kezdte tanulmányait, majd 2011-ben a Képzőművészeti Akadémián diplomázott, 2014 és 2017 között pedig posztgraduális mesterképzésen vett részt Lipcsében. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche nevet viselő kiadói projekt és művészeti kollektíva alapítója és grafikus szerkesztője.

Fridvalszki Márk 2018 óta készült művei egyfajta archeo-futurológiai programot alkotnak, elveszett jövővíziók és utópikus energiákat hordozó korszakok vizuális, szonikus és szöveges leleteinek feltárását és feldolgozását, konfrontálva azokat posztfuturista, atemporális jelenünkkel. A kollázs-kompozícók eddig mindenekelőtt két korszak, a hatvanas-hetvenes évek és a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója, egy-egy szimbolikus évvel meghatározva 1968 és 1989 (ellen)kulturális fragmentumaiból építkeztek, mintegy kijelölve a brit kultúrakutató, Mark Fisher által populáris modernizmusnak nevezett paradigma kezdő- és végpontját. A Fridvalszki műveit meghatározó kritikai nosztalgia a jövő visszaszerzése érdekében idézi meg e kulturális és politikai paradigma kiűzött kísérteteit, megkísérelve szétfeszíteni a klausztrofób jelent a populáris modernizmus tágas képzelethorizontjaival.

close

Érdeklődés

Red-y Made 342 (John Baldessari)

offset, ink, enamel on paper, 325x335 mm