Baranyay András (1938-2016)

Képzőművész. A fotográfia és a képzőművészet összefüggéseivel foglalkozó Baranyay András a hatvanas években induló neoavantgárd generáció tagja. Műveit számtalan nemzetközi grafikai biennálén és a korszakban meghatározó hazai tárlaton mutatták be, többek között 1969-ben részt vett a Szürenon (Kassák Lajos Művelődési Ház, Budapest) és a II. IPARTERV kiállításokon, 1972-ben a Balatonboglári Kápolnatárlaton, 1976-ban az Expozíció. Fotó/művészet (Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan) kiállításon. Érdeklődése középpontjában már az 1957–1965 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán folytatott tanulmányai alatt is a litográfia és különböző grafikai eljárások álltak, majd az 1970-es évek elejétől a fotó vált meghatározó médiummá számára. Baranyay a fotót saját elmondása szerint „képzőművészeti technikaként” kezelte, fotóalapú munkáit többszörös expozícióval vagy vegyszerrel manipulálta, továbbrajzolta és színezte. Témáiként eleinte kézrészletek szolgáltak, 1976-77-tól kezdve önarcképeket, majd az 1980-as évek elejétől csendéleteket is készített. Baranyay elsősorban sajátos önarcképei révén ismert, Önarckép Kierkegaard szellemében című munkájával a II. Esztergomi Fotóbiennále fődíját is elnyerte 1980-ban. Retrospektív kiállításait 1998-ban az Ernst Múzeumban, 2006-ban a Miskolci Galéria – Városi Művészeti Múzeumban, 2017-ben pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen rendezték meg. Művei megtalálhatóak többek között a párizsi Bibliothèque Nationale, a budapesti Ludwig Múzeum és a washingtoni Hirshorn Museum gyűjteményében.