Maurer Dóra (1937)

Képzőművész. Mind a nemzetközi, mind a hazai művészeti szcéna fontos szereplője. Maurer Dóra 1968-tól magyar-osztrák kettős állampolgárként vállalt szerepet a magyarországi neoavantgárd nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítésében, de művészetszervezői tevékenysége mellett művészetpedagógiai munkássága is jelentős. Több, mint öt évtizedet felölelő életműve mediális szempontból igen sokrétű, mégis az elmozdulás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. Az 1960-as évektől kezdve készített grafikákban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék ezen folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint az 1970-as évek képzőművészeti fotóhasználatában, a filmekben, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is.  Az 1970-es években megkezdett Displacements és Quasi-képek sorozatok alkotóelvének folyamatos továbbgondolásával Maurer művészete az 1980-as évektől fogva egyre inkább a festészet felé tolódott el, ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg és ezeket egymáshoz képest síkban eltolta, majd a raszterhálót később formázott alap – vászon vagy fatábla – felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet sorozat darabjain. Az 1990-es évek végén megkezdett Overlappings sorozat esetében a korábbi munkákból már ismert vonalháló mezőit színekkel töltötte ki és görbítette el, a képek központi motívumává így az egymásra tolódó, anyagtalannak és transzparensnek tűnő, de valójában átlátszatlan színmezők váltak. A művész mindemellett már 1982-ben lehetőséget kapott a buchbergi kastély toronyszobájának kifestésére, ahol egy rendszerábra valós fizikai térbe való vetítésével „abszurd téri helyzetet” hozott létre, művészetében már ekkor megjelent az ember „totális környezetbe” helyezésének szándéka. A hetvenes évektől kezdve rendszeresen állít ki jelentős nemzetközi tárlatokon, az utóbbi években szerepelt többek között a párizsi Centre Pompidou (Promises of the Past, 2011), a chicagói The Art Institute (Light Years: Conceptual Art and the Photograph, 1964–1977, 2011), a New York-i MoMA (Transmissions. Art in Eastern Europe and Latin America 1960 – 1980, 2015), valamint a londoni Tate Modern (Performing for the Camera, 2016) csoportos tárlatain, utóbbi helyszínen 2019-ben nyílt meg önálló retrospektív kiállítása, amely egészen 2021-ig volt látogatható. Legújabb egyéni retrospektív kiállításait 2020-ban Minimal Movements, Shifts, 1970-2020 címmel a zürichi Haus Konstruktiv, 2021-ben So sehen und anders sehen címmel a Kunsthalle Bielefeld rendezte meg.