Megyik János (1938)

Képzőművész. 1956-ban Bécsbe emigrál, 1961-ig a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanul. Művészete a geometria, a tér, a képsík és a perspektíva köré szerveződik. Az 1960-as évektől kidolgozza azt a vizuális nyelv- és formakészletet, amely átjárást biztosít az építészet, a szobrászat, a táblakép és a fotográfia között. Az 1970-es években a projektív geometria elveinek felhasználásával pálcika konstrukciókat épít. 1970-1972 között fémszobrokat alkot, majd áttér a faanyag használatára. Az 1970-es évek végétől fakonstrukcióiról fotogramokat készít, majd az 1990-es évek végétől acéllemezzel kezd dolgozni.  2010-ben A kép tere címmel a budapesti Ludwig Múzeum rendez számára önálló kiállítást.