Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán folytatta tanulmányait Fónyi Géza osztályában. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni. A spirál magjából kiindulva a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Rákóczy négykarú spirálmotívummal kapcsolatos térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, a saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan a fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban kezdtek el leképeződni és variálódni. A spirálkarok egymáshoz kapcsolódásainak törvényszerűségei és a négykarú spirál magjának (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületeken vizuálisan kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke szín négy tónusárnyalatával (1, 2, 3, 4) operáltak, de a szürke tónusárnyalatok sárgára, zöldre, kékre történő cseréjét már egészen korán megkezdte a festő. A szürke színárnyalatú táblákkal párhuzamosan már 1980-tól fokozatosan készültek színes temperafestmények, amelyek szintén komplex rendszereket elevenítenek meg képi formában (Hajlított spirál, 1987). 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Az ismétlődő lépésekből álló műveletsorozat törvénye révén 2-től egészen 168 rétegnyi festék volt egymás fölé helyezhető (256 N, 2009). A Rákóczy által kikísérletezett technikának köszönhetően a nagyon sok egymás fölé helyezett réteg homogén, ragyogóan áttetsző színmezőket eredményezett, a számsor által pontosan meghatározott módon egymást fedő színsávok elrendezései négyzethálós képszerkezeteket hoztak létre. A spirálkarok permutációit megjelenítő akvarellsorozatokkal párhuzamosan egy másik problémakör is mindvégig foglalkoztatta a művészt, nevezetesen az évkör, vagyis a krétai vonalú labirintus problémája (Transzparens labirintus, 2015). Festészetének rendszerelvűsége és geometrikus konstruktív hagyományokhoz történő kötődése okán Rákóczy Gizella több szakmai szervezethez is csatlakozott, így tagja volt a Nemzetközi Szimmetria Társaságnak és a Magyar Vízfestők Társaságának. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével.

Zsikla Mónika