Csiky Tibor (1932-1989)

Képzőművész, szobrász. Csiky Tibor a korszak olyan más neoavantgárd alkotóihoz hasonlóan, mint például Pauer Gyula, művészeti pályáját autodidakta szobrászként kezdte. Művészi tevékenységét meghatározta természettudományos érdeklődése, az 1950 és 1953 között fizika-matematika szakon, majd 1956-ig a bölcsészkaron folytatott tanulmányai. Az 1960-as évek elején készítette el első körplasztikáit, majd reliefjeit, ekkor a Zuglói Körrel is kapcsolatba került, Bak Imre, Hencze Tamás és Nádler István baráti köréhez tartozott. Plasztikáit a kezdetekben főleg különböző fák, például cseresznye, dió, mahagóni vagy tölgy felhasználásával alkotta, felületüket csiszolással és véséssel alakította ki. 1967-től 1971-ig rajzokat is készített tussal és színes ceruzával, illetve a technikákat keverve, ezeket a grafikáit gondolatilag domborműveihez is kapcsolta. Műveiben magát az anyagot kutatta, és a szerkezetében rejlő geometria és mozgás lehetőségeit, valamint azt az egyszerre organikus, mégis megmunkált felületek látványától indíttatva a nézőben kibontakozó optikai folyamatot, amelynek során a szemlélő és a műalkotás között eleven viszony és interakció, illetve különböző illúziók jönnek létre. Csiky Tibor ezután 1971-től 1974-ig konceptuális műveket, szöveges munkákat és fotókat készített, majd az 1970-es évek végétől alkalma adódott a fémöntésre, ekkor áttért a fémanyagok, mint például a bronz vagy az alumínium használatára. Az 1980-as évek közepétől szobrai és reliefjei felületét lefestette, színezte, konstruktivista szemlélettel készített alkotásai a strukturalizmushoz és a minimal arthoz is kapcsolhatóak. Művei életében számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek, retrospektív életműkiállítását a Magyar Nemzeti Galéria rendezte meg 1994-ben. Alkotásai megtalálhatóak többek között az aacheni Ludwig Museum, a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és az aacheni Neue Galerie gyűjteményében.