Vadas Ernő (1899-1962)

Fotográfus. Első képeit egy 9×12-es fényképezőgéppel készítette 1918-ban, pár évvel később már Balogh Rudolf tanítványaként tökéletesítette tudását. Eleinte lágyító szűrővel készített festői csendéleteket, a harmincas években pedig barátjával, Kinszki Imrével együtt járta Budapest utcáit és az országot, a városi és a falusi élet lendületes és csöndes jeleneteit, kontrasztos részleteit, sajátságos hangulatait fotózta. A magyaros stílus és az új tárgyilagosság jellemzőit ötvöző képei számos nemzetközi magazinban megjelentek. A háború után, melynek során munkaszolgálatos volt és a mauthauseni lágert is megjárta, hivatásos fotóriporterként a Magyar Fotó Állami Vállalatnál dolgozott. Kiváló kompozíciós tehetsége és érzékeny látásmódja a szocialista realizmus jegyében készült képeit is meghatározták. Lelkesen vett részt a fotóművészeti élet szervezésében és irányításában. Tanított, publikált, a Fotó című folyóirat szerkesztője, a MÚOSZ [Magyar Újságírók Országos Szövetsége] fotóriporteri szakosztályának vezetője és alapításától a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke volt. 1961-ben egy őt érő támadás után a Szövetség tagjaival ideológiai vitába keveredett, a “Vadas-vitában” tett állásfoglalásokat a Fényképművészeti Tájékoztató számai közölték.