Gáyor Tibor (1929-2023)

Képzőművész, építész. Gáyor Tibor az 1960-as évektől kezdve a magyarországi underground művészeti színtér fontos alakjává vált, Bécs és Budapest közötti ingázása révén elősegítette a magyarországi neoavantgárd nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépülését. 1951-ben a Műegyetemen szerzett építész diplomát, majd 1956-ban Bécsbe emigrált, építészként dolgozott. Az 1960-as évek elejétől kezdett el képzőművészettel foglalkozni, munkáiban már ekkor megjelent az építészeti gondolkodás, a kötött formák és számítások alkalmazása. 1968–69-ben a nyomtatott képgrafikára irányultérdeklődése, majd korai konceptuális jellegű munkái után 1972-től a sík és a tér összefüggéseit kutatta. Ekkoriban dolgozta ki az elvet, amely alapján szisztematikusan felépített rendszereket hoz létre geometrikus alakzatokból, a sík formát különböző szögekben hajtja ki. A kép síkjának megtörésével – azaz a festővászon anyagának felvágásával és áthajtásával – létrehozott, a sík és a tér egymásba fordulásának lehetőségét felmutató rendszerét „Hajtástektonikának” nevezte el. Az egyes lépések fázisait szeriális művekben rögzíti, matematikailag leírható hajtásstruktúrákból építkező objekteket és plasztikus műveket hoz létre, amelyek a konstruktív és a konkrét művészet területéhez sorolhatóak. Az 1980-as évek elejétől a saját maga által felállított szigorú analitikus rendszertől távolodva egyre kevésbé szabályos formákat hoz létre (Örs I, 1986), ezt a kötetlenebb, játékosabb munkamódszert az 1990-es évek elejétől készített, hajtogatott csíkokból álló munkáiban is alkalmazza (Gulács, 1993). Munkái a mai napig számos nemzetközi, magyar és osztrák kiállításon, grafikai biennálén szerepelnek, művei többek között megtalálhatóak a Nationalgalerie Berlin (Berlin), Folkwang Museum (Essen), Forum Konkreter Kunst (Erfurt), Magyar Nemzeti Galéria (Budapest), MUMOK (Bécs) és a Ludwig Múzeum (Budapest) gyűjteményében.